Arhívum > 2009 Arhívum
2009 Január
Bort, búzát, békességet!
Számadás
Újra eltelt egy év. Észre sem vettük, olyan hamar. Számadáskor jövünk rá, hogy talán mindenki életében hozott némi változást. Ha visszatekintünk, felfedezünk jót és kevésbé jót, fejlődést vagy helyben topogást, sikert vagy kudarcot. Az év utolsó napjaiban a számadást mindenki megejti, eldöntheti, milyen évet zárt. Egy biztos: dolgunk akadt bőven 2008-ban is.
Ugyanezt elvégezhetjük közösségünk, szervezetünk életében is. Haladtunk-e előre? Közös dolgainkat mennyire sikerült rendeznünk?
Tudjuk, az elmúlt esztendő legfontosabb eseményei a helyi, valamint a parlamenti választások voltak. Már év elején megkezdődtek egyes sajtótermékeken keresztül a rágalmazások, lejáratások. Aztán jöttek a jelentgetések, kivizsgálások, rendőrség, Országos Korrupcióellenes Ügynökség (DNA). Ellenfeleinket dühítette, hogy nem válaszoltunk a provokációkra. Ez helyes döntés volt. Közben mi dolgoztunk, rendezgettük, szépítettük városunkat. És eljött a választás napja. Azon a napon az RMDSZ szászrégeni szervezete történelmet írt. Bebizonyítottuk országnak-világnak, hogy erős összefogással, egységes fellépéssel mit lehet elérni! Az első fordulóban polgármester, és ami még fontosabb, kilenc jelöltünk jutott be a helyi tanácsba. Ez a mi munkánk! Köszönjük mindenkinek, aki bármit is tett ezért a sikerért. Bebizonyosodott, hogy jó úton járunk, becsületesen dolgozunk. De a munka neheze csak ezután jön. Továbbra is bizonyítanunk kell. Meggyőződésem, hogy mandátumunk végén nem kell majd szégyenkeznünk.
Túl sok ideig nem úszhattunk örömmámorban, jöttek a parlamenti választások. Hát igen! Hiába szerepeltünk jól, a maradi „jó” román felfogás győzött a józan érvekkel szemben. Nem kell az RMDSZ a kormányzáshoz! Hiába a nemzetközi ajánlások, egyes haladó gondolkodású román politikusok érvelései, a „jó román hazafiak” majd jobban fogják végezni dolgukat. Kötve hiszem! Kutya és macska sok ideig nem marad barátságban. Túl nagy az étvágyuk, mindegyikük nagyot akar harapni. Majd csak beletörik a foguk. Akkor talán majd kelleni fogunk mi is. Csak nehogy túl késő legyen!
Lassan eljött az év vége is, a december, a remény, a szeretet, a békesség, az ajándékozás hónapja. Ilyenkor mindenki egy kicsit megváltozik. Mintha valami jót várnánk valahonnan, valakitől. Talán a Teremtőtől. Elbeszélgetünk embertársainkkal, meghallgatjuk őket, talán jobban, mint máskor, és reménykedünk egy szebb jövőben.
Azt mondjuk, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor újra együtt a család. Gyermekeim díszítik a karácsonyfát. Nézem őket és elmélkedem. Minden egyes dísz valamihez kötődik. Ilyenkor jövünk rá, hogy megéri a harc, dolgozni kell, hogy az ember örvendeni is tudjon az életnek. Kár, hogy mindezekre csak ritkán gondolunk. Talán többet kellene ezeken elmélkednünk.
Mikor a kedves olvasókhoz jutnak soraim, már rég átléptünk az új évbe. Kívánom, hogy legyen időnk és bátorságunk visszatekinteni az elmúlt időszakra. Így talán elnézőbbek leszünk társainkkal szemben, több mosolyt és szeretetet adunk egymásnak. És akkor mi is többet kapunk. Így lenne jobb mindannyiunknak.
Boldog új esztendőt!
Nagy András,
Szászrégen polgármestere
Petőfi Sándor és Wass Albert emlékére
186 éve született Petőfi Sándor, 101 évvel ezelőtt látott napvilágot Wass Albert. Két név, melyek hallatán a szabadság, a nemzet iránti szeretet jut eszünkbe. Két ember, akik verseikkel, írásaikkal, tetteikkel a magyarságot szolgálták. Irodalmunk nagyjai, akiknek Szászrégenben még napjainkban sem lehet közterületen szobruk, sőt Wass Albert mellszobrát levetették a római katolikus templomkertben felállított talapzatáról is. A Wass Albert forrása emléklap és az író mellszobra sem hagyhatta el a holtmarosi református templomot. De talán majd egyszer változni fog az idők járása. Mi, erdélyi magyarok, tisztelgünk előttük, emléküket lelkünkből nem tudja kitörölni se ember, sem az idő múlása.
(F.A.Gy.)
Petőfi Sándor
Három madár
Három madár van, akit szeretek,
Három madárról mondok éneket.
Ha oly szép lenne rólok énekem,
Amily nagyon én őket szeretem,
Amennyi boldogságot, örömet
Ezen madarak nékem szerzenek!
Az első madár egy kis cinege,
Nem sérti őt a télnek hidege,
Nem háborítja őt meg semmi vész,
Télben, viharban vígan fütyürész,
Vigan ugrál a száraz ágakon,
Mint a pillangó a virágokon,
Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,
Jön és megyen, máshol van untalan,
Alig képes kísérni őt a szem. –
Kedélyed e cinege, kedvesem!
A második madár egy csalogány,
Elrejtve él a lombok alkonyán,
Nem látja más ottan s mást ő se` lát,
Kis fészke néki az egész világ,
Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd,
Elfojt az alkony mindennémű neszt,
Hogy meg ne háborítsa énekét,
Hogy gyönyörködjék a föld és az ég,
Gyönyörködjék e dalban, aminő
Hozzánk csak a legszebb álmainkban jő,
Amelynek minden hangja eltemet
Egy bánatot és szül egy örömet,
Mert mindenik hang egy szent szerelem. –
Ez a csalogány szíved, kedvesem!
A harmadik madár egy ifju sas,
Szárnyának röpte merész és magas,
A villámokkal egy tanyán lakik
S tekintetét fölküldi a napig.
Nyugodt időben alszik, elvonúl,
De ha vihar jön és üvölt vadúl,
Fölébred a sas szendergésiből,
És a viharnak karjaiba dől
És vinni hagyja magát általa,
Mint viszi a lovast a paripa
Rémítő bátran, szörnyű sebesen. –
Ez a sas a te lelked, kedvesem!
Kedélyed gyermek, szíved asszony és
A lelked férfi, te csodás, mesés
Teremtmény! S én valóban nem tudom,
Mi több: szerelmem vagy csodálatom?
(Pest, 1848. augusztus)
Wass Albert
Itt leszek közel, valahol
Anne lányomnak és Suzi unokámnak
Ha eljön majd a nap,
amikor meghalok,
ti ne gyászoljatok.
Én itt leszek, közel.
Itt találtok napnyugtakor,
ha kirepül a vízimadár este,
kecskefejő tyurrogásában,
egy messzi bagolyhuhogásban.
Én itt leszek, közel,
vigyázok az erdő csendjére
és álmotokra.
Ha érezni akartok engem,
csak hajtsatok be az erdőbe
és álljatok meg az út mentén.
Figyeljetek:
a halk lombsusogásban
hallhattok engem,
amint kutyáimmal
elmúlt esztendők boldog
vadászhelyeit járom.
Mosolyogjatok egy virágra,
egy pillangóra,
egy kis madárra,
egy pislogó csillagra
a messzi szemhatáron,
mikor az est árnyékai
körülfognak szelíden…
Csak mosolyogjatok,
és én az öröklétből
visszamosolygok rátok.
Szászrégeni visszapillantó
Szászrégen az elmúlt években a változások időszakát élte, s reméljük, ez így lesz továbbra is. 2008 is hozott magával néhány új dolgot. A kételkedőknek és pesszimistáknak ellentmondva, az elmúlt évben is történt „ez-az” városunkban. Természetesen még van jócskán tennivaló, de azért a változásokat is észre kellene venni.
Kezdhetném azzal is, hogy megismétlődött a csoda, de talán már nem is az: ismét Nagy Andrást választották Szászrégen polgármesterévé. S tették ezt nem csak a magyar, hanem szép számban a román választók is. Városunkban (is) bebizonyosodott, hogy nem egy párt, az etnikai hovatartozás a meghatározó, hanem mindaz, amit tesz az ember a közösség, a város érdekében.
Építkezés
Szászrégen önkormányzata rendkívüli ülésen hagyta jóvá az Abafája csatornarendszerének kiterjesztését szorgalmazó terv új költségvetését. A befektetés összértéke 3.110.656 lej. A fejlesztési és beruházási program szerint Abafáján 7 km csatornarendszert, 1,2 km szennyvízcsatornát és 4 szivattyúberendezést építenek. A munkálatok folyamatban vannak.
Közel 250 kérést nyújtottak be a szászrégeni fiatalok, hogy a 15/2003-as törvény értelmében ingyenes földterülethez jussanak lakásépítés céljából. Az önkormányzat jóváhagyta azt a határozattervezetet, mely lehetővé teszi négyhektárnyi földterület felparcellázását és kiosztását 18 és 38 év közti fiataloknak lakásépítés céljából.
Újabb álmuk teljesült az Egyesülés negyed lakóinak. A főút korszerűsítése és a vízhálózat felújítása után „piskótakövezték” a járdákat. A járdák külső részén biciklisávot alakítottak ki.
Megnyílt a városi strand. A fürdőzőket négy különböző méretű és mélységű medence várja.
A modern szűrő- és víztisztító berendezéssel felszerelt strandot a polgármesteri hivatal újította fel és – licitálás útján – egy magáncég működteti.
Öt utca teljes felújítását és az erre vonatkozó előtanulmányokat hagyta jóvá az önkormányzat. A beruházás értéke több mint tízmillió lej. Ennek nagy része „Az infrastruktúra fejlesztése 2007-2013 között a helyi és regionális szállítás terén” nevű program révén biztosítható. A korszerűsítés előtt álló utcák: a Sós, az Állomás, a Vadász utca, valamint a Dedrádi és a Görgényi út.
Szászrégen önkormányzata elfogadta azt a határozattervezetet, mely lehetővé teszi egy új, fedett uszoda építését. Az uszodát főleg didaktikai célokra – óvodások, iskolások úszni tanítására fogják használni.
Az új létesítményt az Avântul-stadion mellé, a régi strand helyére építik, 1500 négyzetméter területen.
A város és kórház vezetése nem mondott le az új municípiumi kórház építéséről. Elkészült az új általános városrendezési terv, valamint a kórház megvalósíthatósági tanulmánya. Jelenleg tervezőt és kivitelezőt keresnek. Az új kórház 81 millió euróba kerül, és az építkezést négy év alatt kell befejezni.
Felújították a Maros utcát és annak járdáit.
Kicserélték a csatornahálózatot az Abafáji utca Radnótfáji út és Bujorului utcák közti szakaszán.
A tanács jóváhagyta azt a két előtanulmányt, mely a 15-ös országút (DN15) és a Nagypiac bejáratánál körforgalom kialakítására, illetve az Akácos utcában épülő 30 lakrészes szociális tömbház építésére vonatkozik.
Épül az Egyesülés negyedben a 120 lakrészes tömbház, eladása árverés útján fog történni.
Új Plus üzletház nyílt az Abafáji és a Sörház utca kereszteződésénél. A Billa után ez a második szupermarket Szászrégenben. 2009-2010-ben újabb két üzletház építése van kilátásban a régi Republica vállalat helyén (Kaufland) és a Folyó utcában.
Új ravatalozó épült a belvárosi református egyházközség temetőjében.
Felavatták a Radnótfáji utcában levő református templomot.
Elkezdődött a város lakónegyedeiben a közvilágítás korszerűsítése és felújítása. A Fogaras lakónegyedben a munkálatokat már befejezték.
Újdonságok
Február elsejétől egy magáncég működteti Szászrégen parkolóit. A személygépkocsival rendelkező 65 éven felüli nyugdíjasok, a háborús veteránok, az egyetemisták 50%-os kedvezményben részesülnek.
Március 15-től új parancsnoka van a szászrégeni rendőrségnek Oltean Vasile rendőrbiztos személyében. Az új parancsnok szászrégeni születésű, a Cuza Vodă Rendőrakadémia végzettje.
A szászrégeni rendőrség épületében megnyílt az az iroda, ahol ezentúl kibocsátják az erkölcsi bizonyítványt (cazier judiciar). A helyi önkormányzat 7.500 lejjel támogatta a helyiség berendezését és számítástechnikai felszerelését.
Szászrégen önkormányzata, márciusi soros ülésén, elfogadta az új általános városrendezési tervet (PUG). A terv szerint 1.766 ha-ról 2.054 ha-ra nő a város belterülete, ez 288 ha többletterületet jelent, melynek nagy része építkezésre és közutaknak szánt terület.
Az új terv alapján készülhetnek el majd azok a részlettervek, elképzelések, amelyek megvalósítására a hivatal pályázatok útján próbál támogatást szerezni.
Április 30-tól Szászrégenben is sugároz a Radio GaGa.
Május 20-án, a szászrégeni Kemény János Társaság kezdeményezésére táncház indult a városban.
Szászrégenbe látogatott Radu herceg. A herceg elmondta, hogy településlátogatásainak célja a kapcsolatteremtés, a helyi viszonyok, lehetőségek megismerése.
Sport
Nyolc első osztályú labdarúgó-mérkőzést láthattak a szászrégeniek a 2008-as év tavaszi idényében. Stadionjuk korszerűsítése miatt a Besztercei Gloria sorrendben a Vaslui, a Dinamo, az U Kolozsvár, a Poli, a Steaua, a Csalhó, Jászvásár és Tg-Jiu csapatait a szászrégeni municípiumi stadionban fogadta.
Rendkívüli ülésen döntött az Avântul Futballklub sorsáról a helyi tanács. Az önkormányzat jóváhagyja az Avântul Municípiumi Sportklub létrehozását, mint a volt Avântul Futballklub jogutódját, és biztosítja ennek további működését a helyi költségvetésből.
Jóváhagyták az Avântul Futballklub igazgatótanácsának kibővítését Redeş Mihai testnevelő tanár, Horea Gheorghe és Rus Dan Dorul képviselőtestületi tagokkal.
Támogatás az egyházaknak
A Szászrégeni Polgármesteri Hivatal az elmúlt esztendőben is meghirdette azt a pályázatot, mely révén a helybéli egyházak vissza nem térítendő pénzalapokhoz jutottak. 200 ezer lej került kiosztásra.
Az önkormányzat 2008-ban is támogatta az egyházak által működtetett szociális otthonokat, alapítványokat és egyesületeket. A partnerkapcsolati szerződéseket a decemberi tanácsülésen 2009-re is meghosszabbították.
Politika
Jól szerepelt a júniusi helyhatósági választásokon az RMDSZ szászrégeni szervezete. A város polgármestere továbbra is Nagy András. Szászrégen 19 tagú helyi tanácsában az RMDSZ-t kilenc tanácsos képviseli.
Az önkormányzat júliusi soros ülésén megválasztották Szászrégen új alpolgármesterét. Az egyetlen jelölt Maria Precup, a szociáldemokraták képviselője volt. A jelen levő tizennyolc tanácsosból tizenhárman igennel, öten nemmel szavaztak (egy RMDSZ-es tanácsos hiányzott).
December 27-én ünnepelte 19. születésnapját az RMDSZ szászrégeni szervezete. Aszalos Gábor ügyvezető elnök köszöntő szavai után Nagy András polgármester szólt a jelenlevőkhöz: – Egyike vagyunk Maros megye legerősebb szervezeteinek, és ez a választási eredményeken is látszott, hiszen a 19 tanácsosból kilencen az RMDSZ színeit képviselik. Mindez egy összeforrott csapat munkája volt, egy csapaté, mely a következő időszakban is aktívan rész kell vegyen a magyar közösség életében.
Csorvási Szabó Gyula felelevenítette az kezdeti lelkesedést, de a nehézségeket is, köszönetet mondva mindazoknak, akik részt vettek a városi és a radnótfáji szervezetek megalakításában.
A jelenlevők egy perc néma csenddel adóztak Szász Gyula és Darvas Ignác, az első elnökök emlékének.
Testvérvárosi kapcsolatok
Januárban – a helyi rohammentő-szolgálat és tűzoltó-parancsnokság jelenlétében – Nagy András polgármester átvette Érd megyei jogú város önkormányzata és az Érdi Hivatásos Tűzoltóság adományát, egy gyors beavatkozásra alkalmas műszaki mentőkocsit.
Szászrégen és Nagykőrös testvérvárosi kapcsolata nemcsak az önkormányzatok, hanem a civil szféra szintjén is jól működik. Május 20-22. között a Nagykőrösi Mozgáskorlátozottak Egyesületének tizenöt tagú küldöttsége látogatta meg városunkat.
Decemberben érdi színjátszó csoport is részt vett az első alkalommal megszervezett műkedvelő színjátszók szászrégeni találkozóján.
Megvalósítások, folyamatban levő munkálatok, tervek. Mindezek mellett számos kulturális és egyházi tevékenység egészítette ki a magyarság hétköznapjait. Ellentmondok mindazoknak, akik azt hangoztatják, hogy Szászrégenben nincs művelődési élet, hogy szép lassan „meghalt minden”. Figyelni kell a rendezvények időpontját, és elsősorban időt kell szakítani a részvételre. Tanuljunk meg tenni is egy közösségért, ne csak a hibákat keressük. És próbáljunk meg összefogni városunkért, közösségünkért!
Fábián András
1956 (27.)
Politikai elítéltek
A legszörnyűbb viszonyok a gulágtáborokban voltak, ahol a politikai elítélteket tartották fogva. Történetükről ma is nagyon keveset tudunk.
A magyar elítéltek egyik csoportját a leventemozgalom tagjai alkották. A leventeszervezetek keretében az 1939. évi II. honvédelmi törvény értelmében a fiúk 12 éves kortól a bevonulásig katonai előképzést kaptak. A Szálasy-kormány hozzájárult ahhoz, hogy a 16 éves kornál idősebb leventéket katonai kiképzés céljából Németországba telepítsék. Számos fiatal a Kisegítő Karhatalomhoz (KISKA) és ifjúsági alakulatokhoz (Bakonyi Brigád, Antibolsevista Ifjúsági Tábor) csatlakozott, és hátországi szolgálatot vállalt, csakhogy elkerülje az 1944 novemberében megindult kitelepítést. A visszamaradó, gyakran fegyvertelen fiatalokat a szovjet kémelhárítás (SZMERS) potenciális partizánoknak tekintette és összegyűjtötte. Legtöbbjüket a szovjet katonai bíróságok „diverzió” és „kémkedés” vádjával 10-25 évre ítélte.
A politikai elítéltek másik csoportját alkották azok a politikusok, közéleti és egyházi személyiségek, akikről a szovjet hatóságok feltételezték, hogy tevékenységük – vagy csupán jelenlétük – akadályozhatja a szovjet hatalom magyarországi kiépülését. Ide sorolható: gróf Bethlen István, Kovács Béla, Lajos Iván, Apponyi Károly, Mocsáry Dániel.
Az elítéltek harmadik csoportjához tartoztak a katonai vezetés tagjai – Bakay Szilárd, Álgya-Pap Zoltán, Ujszászi István, Kádár Gyula –, valamint mindazon katonák, akik a keleti fronton a megszálló egységekhez tartoztak.
A politikai foglyokat a magyar hatóságok közreműködésével szovjet hadbíróságok ítélték el háborús bűntett vádjával – legtöbbször alaptalanul. A tárgyalások formálisak voltak, az ítéleteket a szovjet katonai bíróságok hozták. A magyarul rendszerint csak alig tudó
„tolmács” ujjain mutatta, hogy a vádlottat 10, 20 vagy 25 évre ítélték.
A rabságba vetettek negyedik csoportját még formálisan sem ítélték el. A szovjet kormány 1949-ben csatlakozott a háború áldozatainak védelméről szóló genfi egyezményekhez. Miután ezek tiltották a foglyok visszatartását, a még szovjet táborokban lévő hadifoglyokat és internáltakat a szovjet vezetés „háborús bűnösnek” nyilvánította.
A három leghírhedtebb gulág táborkörzet – a vorkutai, a norilszki és a kolimai – az északi sarkkörön túl volt. Ezeken a helyeken a téli hőmérséklet nemegyszer megközelítette a –60 fokot, de még ennél is elviselhetetlenebb volt az állandó szél, a purga. Ha a hőmérséklet nem érte el a –36 fokot, a raboknak ki kellett vonulniuk a szabadban végzett munkára. Csak –36 és –42 fok között dolgozhattak zárt térben. Sokan már a munkahelyre történő több kilométeres menetelés során megfagytak.
A túlélők által a hatvanas évektől benyújtott mentesítési kérelmek túlnyomó részét a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága elfogadta, tehát az ítéletek alaptalanok voltak. Ennek ellenére a gulágot megjárt magyarok a szocialista Magyarországon másodrendű polgároknak számítottak, karrierlehetőségük korlátozott volt.
(Folytatjuk)
Dokumentumok – A Terror Háza
Hídvégi történések (6.)
Augusztus 23-án Románia átállt a Szovjetunió oldalára. Az addig csendes falu hirtelen az átvonuló hadseregek fő útvonalán találta magát, és úgy látszott, hogy kijelölték pihenőhelynek is, míg a szomszéd falvakon csak áthaladtak, addig Hídvégen egy hétre, sőt tíz napra is megpihentek. Először jött a Tudor Vladimirescu hadosztály, ezt azokból a román katonákból állították össze, akik a Szovjetunióban hadifoglyok voltak. Utánuk még hat orosz csapat vonult át, olyan volt, mint a sáskajárás, semmi ehető nem maradt a környéken, nagyon nehéz volt az élet azon a télen. És még csak ezután jöttek a legkeservesebb megpróbáltatások. Az orosz csapatok jövetele előtt a földvári fogolytáborból eltűntek az orosz hadifoglyok, de nagyon hamar azt vettük észre, hogy újra megtelt a tábor, most már az Észak-Erdély területén összefogdosott magyar és sváb emberekkel. Valóságos haláltábor volt, éheztették a foglyokat, földbe vájt, pinceszerű tákolmányokban fagyoskodtak. A hídvégiek és szüleim minden igyekezete ellenére alig tudtak valami keveset segíteni helyzetükön. Járványok törtek ki közöttük, a lerongyolódott ruhában fagyoskodó, az éhezéstől legyengült emberek között a halál aratott. Akik ilyen körülmények között 4-5 hetet túléltek, azokat marhavagonokba zsúfolták és a Szovjetunióba szállítottak, hogy onnan hányan tértek vissza, azt nem lehet tudni, de bizonyosan nagyon kevesen. Ez egy külön fejezete az erdélyi magyarság és a svábok szenvedéseinek.
Január első napjaiban megkezdődött a tanítás a Mikó kollégiumban. Egy hídvégi osztálytársammal bevittek szüleim a városba. Néhány hét múlva, a Maniu-gárdisták garázdálkodása miatt, a kommunista párt kérésére Sztálin kb. két hónapra visszaállította az 1940-es határokat. Mi ketten, 12 éves lánykák, ott maradtunk az internátusban, se csomagot, se tiszta ruhát nem kaphattunk, s a járandóságot sem tudták fizetni értünk a szüleink. Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk, ami csak késő tavaszra oldódott meg. Amikor május 9-én megtudtuk, hogy vége a háborúnak, mindenki fellélegzett, úgy éreztük, hogy a nehezén túl vagyunk. A Groza-kormány és a Magyar Autonóm Tartomány megalakulása felébresztette mindenkiben a reményt, hogy ezután igazi demokrácia lesz, s mi, kisebbségiek is egyenrangú polgárként élhetünk, jogunk lesz anyanyelvünk használatához, hagyományaink megőrzéséhez.
Sajnos, nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy rájöjjünk – cseberből vederbe kerültünk.
Írásommal azokra az eseményekre akartam emlékeztetni az olvasókat, melyek a háború kegyetlen évei alatt történtek és amelyeknek soha többé nem szabad megtörténniük. Ismerje meg a fiatalabb generáció mindazt, ami a történelemkönyvekből kimaradt. Emlékeztem szüleimre, falumra, azokra az emberekre, akik próbáltak segíteni másokon, enyhíteni fájdalmukat, de sajnos, ez nem mindig sikerült. Emlékük legyen áldott.
Dr. Török Béláné Lőrinczi Ildikó
Hibaigazítás
A harmadik részben háromemeletes iskolát építettek helyett: három tantermes iskolát építettek.
Az ötödik részben bezárták Dél-Erdély összes középiskoláját helyett összes magyar középiskoláját.
Képzőnk lángja még mindig lobog (12.)
A legértékesebb segítséget iskolánktól a gyakorlati tanításokra való felkészítésben és megszervezésében kaptuk, ez volt tanulásunk fő célja. Asztalos Imre, Szász Gyula, Magyarosi Sándor előadásai elméleti ismereteinket alapozták meg. Vészi Gizella, Keresztesi Jenő, Szentpéteri Olga mintatanításai gyakorlati tudásunkat fejlesztették.
Negyedéves koromban a város egy messzebb fekvő elemi iskolájában kellett tartanom a hetes gyakorlatot. Ez volt tanítóságom első állomása, egy hétig én töltöttem be az osztálytanítói posztot. Minden feladatot egymagam kellett megoldanom: tanítás, szünetek, ki- és bejövés, kulturális műsor, szombaton pedig műsoros szülői értekezlet. A kezdeti izgatottságomat a tanítónő barátságos jóakarata, igen hasznos tanácsai és kis tanítványaim tiszta, gyermeki kedvessége ellensúlyozta. Nagyon elérzékenyültem, amikor virággal fogadtak, és csengő köszönéssel vezettek be az osztályba. Ha megláttak, örömujjongással futottak felém, csacsogtak, kacagtak – itt a kicsi tanító bácsi, mondogatták. És én akkor kimondhatatlanul boldog, nagyon boldog voltam – akkor éreztem először a gyermeknevelés minden mást elhalványító szépségét.
A gyakorlatom jól sikerült, mind a szülők, mind a tanítónő meg volt elégedve. Csodálatos élményt jelentett számomra a tanítás, ahogy az igyekvőket megdicsértem, és láttam szemük boldog ragyogását. Szüneteken együtt játszottam a szöszi, a barna, az éjfekete hajú apróságokkal. Együtt énekeltük a Dombon törik a diót, a Körben áll egy kislánykát meg a Bújj, bújj zöld ág dalokat. Kis növendékeim önfeledt nevetése, vidámsága magával ragadott, és újra gyermekké váltam. Akkor értettem meg igazán tanáraim szavát: az oktató-nevelő munka első feltétele, hogy szeresd és tiszteld a gyermeket, találd meg az utat a lelkéhez, mert ez vezet az eszéhez is.
(Folytatjuk)
Kajcsa Jenő
Szomorúan tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a drága jó édesapa és testvér,
Kosch Edgar (Bubi)
2008. október 9-én, pár héttel felesége halála után örökre megpihent.
Október 13-án helyeztük örök nyugalomra Mülheimben, felesége mellé.
Emlékét szeretettel őrzi a gyászoló család, szászrégeni barátai, ismerősei és volt tanítványai.
Milyen jó boldog nagymamának lenni!
Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy két év elég a gondolkodáshoz, készülődéshez, hogy egy cikket megírjon.
Nagy örömmel tölt el, hogy az egyik boldog nagymama lehettem a 3-as Számú Napközi Otthon Őszikék – a nagyszülők tiszteletére szervezett – ünnepélyén. Keresem a szavakat, a szép mondatokat, hisz ezt az ünnepélyt csak nagyon szép gondolatok illetik meg.
A három nagyon tehetséges óvónő – Naphegyi Gyöngyi-Erzsébet, Hubert Gyöngyike, valamint Szász Izabella-Emese – fáradságot nem ismerve, negyedik alkalommal szervezte meg ezt a felejthetetlen élményt nyújtó ünnepélyt.
A sok vers, ének, népi tánc mellett nem feledkeztek el meghívni az elődöket, az ezelőtt 21 évvel ebben az egységben tanító óvónőket: Borsos Máriát, Nemes Jolánt és Ady Pirosát. Sajnos, csak Borsos Mária tett eleget a meghívásnak.
Sok boldog embert láttam életemben pedagógusi pályám ideje alatt, de ennyi örömet eddig még senki arcán sem fedeztem fel. Újra igaznak bizonyult az a mondás, ami szerint: „másnak örömet szerezni a legnagyobb boldogság”. Ennek a jelenlegi óvónők eleget tettek: a meghívással, a virággal, az ajándékkal.
Az előadásnak különleges színfoltja volt, amikor a nagyszülők tiszteletére, gyermekeik és unokáik előadásában az alkalomhoz illő verseket szavaltak vagy olvastak fel és a népdalokat együtt énekelték.
A színvonalas előadás után kirakóvásáron vettünk részt. Szebbnél szebb ajándék- és dísztárgyakat vásárolhatott mindenki alacsony áron. Nem maradt el a műsor végi buli és az „eszem-üdítőiszom” sem.
Ilyen, időseket megtisztelő előadást még nem láttam és nem is szerveztem pedagógusi pályám során. Hálásak maradunk a szervezőknek, hogy a mai rohanó világban léteznek olyan nevelők, akik ennyire megtisztelik az időseket.
További kitartást kívánok, erőt és egészséget, hogy a következő években is hasonló műsorral tisztelegjenek gyermekeink, unokáink az immár ősz hajú nagyszülők előtt!
Az ünnepelt nagyszülők nevében boldog új esztendőt kívánok minden kedves pedagógusnak, szülőnek és gyereknek!
Timár Szántó Ilona nyugalmazott tanítónő
Az Őszikék utó-újévi gondolatai
Még a frissen sült diós-mákos bejgli, foszlós mazsolás kalács és ízletes „nagyanyókenyér” csábító illata lengi be a szobát, mégis kissé szomorú vagyok. Szomorú, mert nem vagyok benne biztos, hogy az ünnepek alkalmával jutott-e mindenkinek valami a sok finomságból.
Sokan, akik már megjárták az élet girbe-görbe, akadályokkal teli útját, manapság a kis szobájukban meghúzódva várják, hogy az ünnepi mámorból újra felébredjen a világ. Nem várnak különösebb figyelmet, nem várnak alamizsnát, hisz ők annyira nagylelkűek maradtak, hogy a kevéskéjükből örömmel juttatnak másoknak is.
Az új esztendő első napjaiban feléjük szállnak gondolataim. Igen, az idősek felé, akikről napi gondjaink sokasága miatt sokszor megfeledkezünk.
2008. november 28-án, a Szászrégeni 3-as Számú Napközi Csipike csoportja az idősek tiszteletére rendezett előadást, azzal a reménnyel, hogy kisimulnak a napi gondok és az elszállt évek által okozott ráncok, s a felidézett emlékek is örömet hoznak a már-már elfáradt szívekbe-lelkekbe. Úgy érzem, célunkat elértük.
De ez az esztendő egyetlenegy napja csak, a többi háromszázvalahányon mi legyen? Ez csak rajtunk, fiatalokon múlik! Az öregkor nehézségein csak mi, fiatalabbak tudunk könnyíteni, ha több figyelmet fordítunk rájuk, ha több szeretettel, tisztelettel vesszük körül őket, ha kellő gyöngédséggel letörölünk egy-egy, sokszor akaratlanul is kicsorduló könnyet, ha meghallgatjuk okos tanításaikat, amire a vargabetűs élet megtanította őket. Ők számunkra a régmúlt, a múlt, amely nélkül nincs jelen, s főleg nincs jövő. Ezért kell megbecsüléssel, tisztelettel, hálával és szeretettel lenni irántuk. És ne feledjük: az idő kereke forog-forog, és felettünk is elszállnak az évek.
Szeretném, ha minden idős ember életét átitatná az akácillat, az elmúló órák, percek sugalljanak mindenkinek mézet és meleget, mert – Sik Sándor papköltőt idézve – „Őszülgető akácfa-gallyon / Lelsz néha forró fürtöket!”
Most, az új év első napjaiban is az ősz hajú nagymamák és nagypapák előtt szeretnék tisztelegni. Nekik nyújtom át szimbolikus ajándékomat, melyben sok mindent elrejtettem. Benne van a tavaszi kék ibolya bársonyos illata, a szerelmes május felhőtlen kékje, az aranyló nyár forró ölelése, az őszi szél gyöngéd simogatása, minden kincsének édes nektárjával. A kis csomaggal, remélem, örömet szerzek mindnyájuknak, ugyanis, amikor senki sem látja, mindenkinek „belopom” az ablakán, hadd leljenek benne kedvükre valót a „bús őszi napokon”.
A jókívánságok, ugye, sohasem késhetnek?
Ezúton kívánok minden idős embernek, párnak és özvegynek békés, boldog, örömökben és egészségben gazdag új esztendőt, s azt, hogy unokáik csengő hangja gyakran törje meg a rájuk szakadt csendet!
Naphegyi Gyöngyi-Erzsébet óvónő
A pásztorjáték örömei
December 24-én, Karácsony estéjén a római katolikus templomban kétszer is bemutatásra került az a pásztorjáték, melyet Csíszér Imre tisztelendő szervezésében a gyerekek és serdülő ifjak közösen betanultak. Az ünnep hangulatát elengedhetetlenül a betlehemi történések felelevenítése tette bensőségessé, átérezhetővé.
A krónikás szavait idézve: „… halhatatlan lélekkel ajándékozta meg a Teremtő az embert. Ez a halhatatlan és láthatatlan lélek földi életét kereséssel, szüntelen kutatással tölti el. Nyugtalan szívvel vágyik Istenre, akiben nyugalmat talál, aki mindig vele volt, vele van és vele lesz. Isten érezhetően is beleszólt az emberiség történetébe, amikor elküldte Fiát, a Megváltót a világba, az emberiség közé.”
Érezhetően nyomot hagyott bennünk is az ünnep, mert kitörhettek belőlünk reménykedő örömeink és elfojtott fájdalmaink, mert ott volt egy szerény jászol, mely elé odahelyezhette ki-ki a maga szívbéli ajándékát: érzéseit, kételyeit, örömét és bánatát, hódolatát és mulasztásait. Így tették ezt a pásztorjátékot megidéző gyerekek is, akik a próbák gyűrődései és az áldozatos kitartás révén odahelyezték a gyermek Jézus lába elé szerény tehetségüket – melyet Istentől kaptak – az Ő Szent Fia születésének megidézésére.
Buzgó helytállásuk sokaknak szerzett örömet. Elsősorban öröm volt számukra az együttlét és cselekvő hódolat. Öröm volt a szülőknek, nagyszülőknek, hiszen ebben a pásztorjátékban egy kicsit ők is szerepeltek, a jelmezek előkészítése, a gyerekek szorgalmazása révén. Öröm volt az egyházközösség valamennyi jelenlevőjének, mert visszatérhettek azon gyerekkori emlékeink, amikor mi magunk is hasonló módon hódoltunk karácsony ünnepének. Természetesen örültek azok is, akik a gyerekek betanításán fáradoztak, hiszen munkájuk elismerést érdemlő gyümölcsöt termett. És ha ennyien tudtunk örülni ennek a szentestének, mennyire örülhetett a Mennyei Atya, hogy gyermekei együtt tudnak örülni – kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, elöljárók és hívek – Karácsony Nagy Csodájának.
Hiszem: a gyerekek és ifjak számára meghatározó, életre szóló öröm az, hogy együtt tették emlékezetesebbé és fennköltebbé a szentestét. Azt is tudom, hogy lelkükbe már bevésődtek Illés pásztor szavai, aki megérezte szívében, hogy a Messiásnak „nem gőgös, nem parancsolgató nagy Úrnak kell lennie, hanem egyszerű szegénynek. Egyszerű, mint mi. Olyan, akinek szíve van, aki szeret, aki nem a pénzünket kéri, aki irgalmas tud lenni. Olyan, aki egyenlőnek tartja a gazdagot és a szegényt. Olyan, aki vezet minket az Isten útjain.”
Adja Isten, hogy tudjanak még nagyon sokszor örömet szerezni, mert így válnak maguk is az öröm részeseivé. Tudjanak bizakodni és szeretettel szolgálni közösségünket. Kísérje szorgalmukat áldás és legyen jutalmuk az öröm. Köszönjük nektek: Géczi Zsuzsa, Kiss-Miki Renáta, Pánczél Éva-Mária, Kalabér Tímea, Fülöp Bernadett, Portik Attila, Portik Kriszta, Sepsi Andrea, Ferenczi Andrea, Sípos Botond, Kiss-Miki Tamás, Bartha Vince, Bara Levente, Benkő Edina, Banga Emese,Varga Noémi, Pánczél Katinka, Bartha Brigitta, Buta Andrada, Mureşianu Izabella, Ilyés Zsolt, Vass András, Sándor Előd, Durbák Bernadett, Varga Izabella, Fülöp Beáta, Baki Henrietta, Madaras Tünde és Portik Zsolt. Köszönjük a szervezés fáradságát felvállaló oktatóknak: Csíszér Imre tisztelendőnek, Bende Orsolya hitoktatónak és Madaras Péter kántornak. Adja Isten, hogy karácsony elmúltával ne aludjon ki szívünkben a szeretet lángja, életünk minden napját kísérje az áldozatvállalás öröme.
Kiss-Miki Melinda
tanítónő
Jézust követve legyen boldog az új esztendő!
Az elmúlt hónapokban átéltük az adventet, a Messiás-várás időszakát. Befejeztével ünnepeltük karácsonyt, Jézus születésnapját, a nagy Istenét, aki gyermek alakjában érkezett közénk a földre.
Örvendező várakozással vártuk, hogy újra megszülessen a szívünkben Jézus, a boldogságos Szűz Mária fia. Ő a világosság, az élet szerzője, utunk és életünk. Jézus az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit. Újra megérkezett a szívekbe, és nemcsak a kiválasztottakért, hanem minden emberért, a bűnösökért és a kételkedőkért is. Az üdvösséget minden embernek szánta. Fölkarolja a gyöngéket, felemeli az elesetteket, gyógyítja a testi-lelki betegeket, az örök boldogság felé irányít. A mi feladatunk a parancs: „Egyengessétek az Úr útját!”
Mi reménnyel, rejtett vágyakkal, tervekkel léptünk át az új évbe, kívánva embertársainknak, de saját magunknak is boldog új esztendőt.
Vajon ez mitől fog teljesülni, mi adja meg számunkra a boldogságot?
Bibliai ismereteink alapján tudjuk, hogy az ó- és újszövetségi boldogságfelfogás között jelentős a különbség. Az ószövetségi boldogságfogalom köréhez mindenekelőtt a földi dolgok kapcsolódnak, vagyis a boldogság azonos a gondtalanság állapotával, amit a jólét, a gazdagság ad meg. Például a sikeres élet egyik feltétele a család is. „Ha jó az asszony, boldog az ember, a férj” (Sir. 26,1), vagy „Aki feleséget lel, boldogságot talál” (Péld. 18,22).
Az újszövetségi értelmezés szerint a boldogság a hit jutalma. Az első, akit „boldog”-nak mondott, Mária volt. Őrá vonatkozik: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki” (Lk.1,45). Mária tudta, hogy Isten hitéért jutalmazta meg és hogy a boldogság kiérdemelhető.
A boldogságról szóló tanítást Jézus a Hegyi beszédében fejti ki, egyben megmagyarázza a boldogság eléréséhez szükséges feltételeket, az Újszövetség parancsait. Végül, mintegy útmutatóul, hozzáfűzi:
„Örüljetek és vigadjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben!”
A boldogság megteremtése magunkban kezdődik. Magunk tehetjük boldoggá családunkat, közösségünket és az egész társadalmat.
Boldogságunk megszületésének legelső eszköze Jézus követése. Életünkben Jézus legyen a központ, csak rá figyeljünk, az Ő szeretetével, tanításával éljünk. Ő ad értelmet és értéket életünknek, az Ő világossága ragyogja be lelkünket. Tanítása legyen vezérünk, útmutatónk napjainkban, életünkben. Ennek a tanításnak a központja a szeretet. Ez ad értéket szívünknek és mások boldogításának. Úgy szeressük embertársainkat, ahogy Jézus tanította, és ahogy példát mutatott erre nekünk. Kivétel nélkül segítette a betegeket, éhezőket, bajba jutottakat és ezt kell tennünk nekünk is.
Boldogságunk fontos tényezője a lelki nyugalom, amit az Istenbe vetett bizalom nyújt. Eme bizalom elsődleges eszköze az ima, mely kapcsolatot teremt az ember és Isten között. Halljuk a Szentírásban a buzdító szavakat: „Imádkozzatok és virrasszatok!”
Jézus tanítását csak úgy tehetjük magunkévá, ha azokat napjainkban megvalósítjuk. Szent Tamás szerint „Jobb érezni a dolgokat, mint tudni azok meghatározását”. Továbbra is kövessük hűséggel Jézust, mert csak vele és általa lehetünk boldogok: „Légy hűséges mindhalálig és neked adom az Élet koszorúját”.
Kívánom, hogy az új esztendő elhozza minden jóakaratú ember számára a lelki békét, az adott és kapott szeretet boldogságát.
Nemes Jolán
Az Egyfa halála
Még állok a dombon
hősként, hisz az voltam,
mert mostoha sorsom
én konokul hordtam.
Dacoltam a sorssal,
s a századok múltak,
egy szép jövőt vártam,
míg háborúk dúltak.
Láttam új világot,
mindenféle embert,
jót is, de több rosszat,
aki ütött és vert.
Az ágamat szaggatták,
a kérgemet faragták,
tüzet raktak törzsemben,
így kínoztak életemben.
Pedig lombom alatt
oly sok nemzet pihent,
ha nyugalmat akart,
s békét nem csak színlelt.
Eddig hősként tűrtem
minden sorscsapást,
de most a vég előtt,
nem kérek mást,
csak annyit: ne bántsatok,
legyen végre nyugtom.
Ezért tépett ágaimat,
mint könyörgő kezet,
én felétek nyújtom,
s így várom be a lassú,
csendes, komor pusztulást.
Magyar Klára
Kartonházból templom
REFORMÁTUS TEMPLOMOT AVATTAK RADNÓTFÁJÁN
December 7-én kétszeresen ünnepelt a Radnótfáji Református Egyházközség gyülekezete: advent második vasárnapját és az új, Radnótfáji úton levő templom avatását.
– A templomi rész megvan, de az épület hátsó szárnyában olyan helyiséget szeretnénk kialakítani, mely a környék tömbházlakóit szolgálja, az idős, egyedül élő személyek találkozhatnának itt. Tehát, munka még van bőven, éppen ezért a mai napot nem templomszentelésnek, hanem csak szűkebb körű avatásnak szántuk – mondta Székely György, a gyülekezet lelkipásztora.
Boldog az a nép, mely tud ünnepelni
A vasárnapi ünnepi istentiszteletet ft. Szász Attila lelkipásztor, a Görgényi Református Egyházmegye esperese tartotta.
– Boldog az a nép, mely tud ünnepelni, és alkalomról alkalomra él a lehetőséggel és át kívánja élni az Istentől nekünk adott ünnep örömét és ajándékát. Kétszeresen is ünnep van ma. Ünnep van azért, mert adventben vagyunk, és ünnep van azért is, mert az Úr Jézus várásának az örömét ebben a szép, takaros templomban éljük át. Itt, ma ezen a helyen a ti akaratotok vált valóra. Itt van egy hely, a ti lelki otthonotok, ahova azért jösztök, hogy bánatotokban megvigasztalódjatok, örömeiteket megosszátok másokkal is, és érezzétek, hogy itt van Isten köztetek. És ez a legfontosabb.
Előzmények – kartonházból templom
– 1980-ban merült fel először egy gyülekezeti ház, egy templom építésének szükségessége – mondta Székely György, a radnótfáji gyülekezet lelkipásztora, amikor egyházmegyei és egyházkerületi határozat értelmében a gyülekezethez csatolták a Radnótfáji és Fogaras lakónegyedek református híveit. 2000-ben, az akkori lelkipásztor, Lakatos Péter javaslatára, a presbitérium jóváhagyásával, telket és lakóházat vásároltak. 2001-ben már itt tartottuk a karácsonyi istentiszteletet. A „kartonháznak” nevezett épület (falai kartonpapírral voltak bélelve) szűknek bizonyult, és ezért 2002-ben kibővítettük egy már meglévő szobával. Ezt követően kértük fel Müller Csaba kolozsvári műépítészt az új templom tervének elkészítésére, mely 2004-ben lett meg. Több éven keresztül folytak a munkálatok, szűk anyagi lehetőségeink függvényében. A munkálatokat Portik János magánvállalkozó és cége végezte. A több mint 150 személyt befogadó istentiszteleti rész padlófűtéses és egy karzattal van kibővítve. Eddig 80 ezer euróba került, de az összeg még nő, hiszen új belső bútorzatot szeretnénk és a hátsó épületszárnyat is át akarjuk alakítani, többfunkcióssá tenni. Az anyagiakat a helyi, a megyei tanács leosztásaiból, kormánytámogatásból és természetesen a hívek adományaiból és kétkezi munkájával fedeztük. Ezúton köszönjük mindannyiuk segítségét.
A jövő épülete
Az avatóünnepségen fellépett a somosdi férfikar, a radnótfájai református egyházközség vegyes kara, Sárkány Botond-Szilárd kisdiák az alkalomhoz illő verset szavalt. A rendezvény szeretetfogadással zárult.
Egy új templom, mely egy-két éven belül multifunkcionális épület lesz, s melyet nemcsak istentiszteletek, hanem különböző művelődési rendezvények – orgonakoncertek, irodalmi estek, tárlatok – tartására is fel lehet használni, s benne közösséget formálni a jövő számára.
Fábián András
Püspökválasztás
440 év a vallás és hit szabadságáért
Tavaly december 4–6. között ülésezett Fehéregyházán az Erdélyi Unitárius Egyház Zsinata. Két püspökjelölt mérettetett meg ez alkalommal, dr. Rezi Elek, a Protestáns Teológiai Intézet rektora és Bálint Benczédi Ferenc kolozsvár-belvárosi lelkész. Az első jelölt 97, a második 115 szavazatot kapott. Az előző püspök, dr. Szabó Árpád inkább a külső építkezésekre összpontosított. Számos unitárius templomot, gyülekezeti házat építettek vagy újítottak fel, hangsúlyt fektettek az unitárius kollégiumok és bentlakások bővítésére (több mint 24 templom, torony, imaház, lelkészi lakás, szeretetotthon).
A zsinat előtt felolvasott programjában mindkét jelölt, dr. Rezi Elek és Bálint Benczédi Ferenc súlyt helyezett a belső építkezésre. A választás a gyakorló lelkészre, Bálint Benczédi Ferencre esett, aki elmondta, szeretné jobban bevonni a világiakat az egyházi életbe, hiszen a vallás a gyülekezeté is. Az új püspök egy kialakult csapattal dolgozik majd az egyházi vezetésben a következő 6 évben. A választások eredményeként főjegyző lett nt. Nagy László, a marosi egyházkör esperese, főgondnokok dr. Máthé Dénes egyetemi tanár Kolozsvárról és Csáka József Székelykeresztúrról. Közügyi igazgató lett Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész. A zsinaton 238 szavazati joggal rendelkező unitárius gyülekezeti tag vett részt.
A zsinati ülés keretében lelkészszentelő istentiszteletet tartottak a fehéregyházi új templomban, ahol a szószéki szolgálatot Székely János árkosi lelkész végezte. 15 gyakorló fiatal unitárius lelkészt szenteltek fel. Utána úrvacsoraosztás következett, az úrvacsorai beszédet Szentgyörgyi István désfalvi lelkész mondta. A felszentelt lelkészek nevében Solymosi Zsolt unitárius gyakorló lelkész mondott beszédet.
Az új vezetőség a megújulás és folytonosság jegyében fog tovább munkálkodni, fontos feladatnak tekintik a hívek egymáshoz való közelítését, és a személyes találkozások révén erősíteni unitárius vallási közösségünket.
Demeter Judit könyvtáros, az Erdélyi Unitárius Zsinat tagja
Kórustalálkozók
Adventi kórustalálkozó Abafáján
2008. december 7-én az abafájai református templom adott otthont a szokásos adventi kórustalálkozónak. Magyarosi Levente helybéli lelkipásztor igehirdetése után – melyben az éneklés örömére tért ki – léptek fel az egyházi kórusok: az abafájai református egyházközség Szabó Sámuel vegyes kara, a belvárosi református egyház Liliom kórusa, a római katolikus egyház Cum Jubilo ifjúsági kórusa, a radnótfáji és a magyarrégeni református egyházak vegyes karai, a belvárosi református egyház Szivárvány és a Nőszövetség kórusa, valamint a somosdi férfikar. Az alkalomhoz illő verseket szavaltak Barta Renáta és Rád Ingrid kisdiákok. A házigazdák részéről emléklapot és karácsonyi díszgömböt vehettek át a kórusvezetők.
A találkozó telt ház előtt bensőséges, családias hangulatban zajlott le és szeretetfogadással zárult.
Köszönet érte Magyarosi Levente lelkipásztornak és Abafája református híveinek.
Fábián A.
Karácsonyi kórustalálkozó az Ifjúsági Házban
Hagyománnyá vált, hogy a téli ünnepek előtt a helybéli Ifjúsági Házban karácsonyi szokásokat, kolindákat mutassanak be a környék településeinek hagyományőrző csoportjai. Ugyanakkor kórustalálkozóra is sor kerül, melyen a város magyar és román egyházi kórusai lépnek fel.
2008. december 20-án hasonló rendezvénynek adott otthont az Ifjúsági Ház. A rendezvényen jelen voltak a református egyházak kórusai is, a Szászrégeni Református Egyházközségben működő furulyacsoport és gyerekkórus – vezető Banga Gáspár, orgonán kísért Ördög Ödön –, a Szivárvány kórus – karvezető Banga Gáspár –, a magyarrégeni vegyes kar – karvezető Samu Pál.
Menyei I.
Dalolva szép az élet
NÉPTÁNC- ÉS NÉPDALEST A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN
2008. december 12-én a Szászrégeni Művelődési Ház nagytermében hagyományőrző estre került sor. Az egyórás előadás dicséretre méltóan volt összeállítva, s a mintegy félteremnyi közönség a már közkedvelt táncrendben gyönyörködhetett. Színpadra lépett a művelődési ház RÜGYECSKE ifjúsági néptánccsoportja – csoportvezető Gál Gabriella –, valamint a KEREK ERDŐ néptánccsoport Tamás Ibolya vezetésével. Akadt bőven látnivaló, hiszen a fiatal és nagyon tehetséges táncosok Erdély sokszínű tánckultúrájából nyújtottak ízelítőt – vajdaszentiványi, nyárádmenti, küküllőmenti, mezőségi táncrendeket láthattunk. Elismerésre méltó Nagy Levente táncoktató munkája.
Az est folyamán meggyőződhettünk, hogy nemcsak tehetséges táncosaink vannak, hanem kiváló hangú népdalénekeseink is. Ezt bizonyította Pădurean Anna Júlia, Szabó Blanka, Barta Andrea és Nagy Izabella, valamint a legnagyobb tapsot kapott Portik Sándor.
Örvendetes, hogy városunkban több hagyományőrző csoport tevékenykedik. Gratulálunk mindazoknak, akik elkötelezték magukat a hagyományápolás mellett és sokszor szabadidejükben, szívből végzik munkájukat.
A magyar ember mulatós, nótázó típus – ahogyan egy kedvelt dal sorai állítják –, „akinek nótája nincsen, annak szíve sincs…” Mennyire igaz ez!
Boldog új esztendőt! Sokszor találkozzunk 2009-ben is hasonló néptánc- és népdalesteken.
Szabó Antal
Miss Madisz 2008
2008. november 28-án, a Szászrégeni Ifjúsági Házban rendkívüli eseményre került sor: csúcstalálkozót tartottak, melynek célja a világ legszebb nőjének megválasztása volt. „Miniszterek, kancellárok, államfők, képviselők és szenátorok” tették tiszteletüket a messzi távolból. A „létfontosságú csúcstalálkozón” rengeteg ország képviseltette magát: Skóciától Japánig szinte minden náció jelen volt. Ennek ellenére a szépségversenyre meglepően kevesen neveztek be, csupán heten.
A koronára pályázó lányok bemutatkozását követően afrikai törzstáncot láthatott a zsúfolásig megtelt ház ifjú közönsége. Ezután a várva várt fürdőruhapróba következett, melynek viszont volt egy apró szépséghibája: a „szemle” ideje alatt BUG Maffia román kocsmazenekar, valamint a Fekete vagy mint a szurok… bömbölt…, ezért a szervezők egy szurokszínű pontot érdemelnek.
Miután néhány perc erejéig bepillanthattunk egy roma család mindennapjaiba, Géczi Blanka és Csegedi Csilla énekelt. Az intelligenciapróba igen nehéznek bizonyult néhány versenyző számára, hiszen kiábrándító módon szerepeltek… Nem tudni Nemzeti imánk szerzőjének nevét… ez egy kicsit sok. Ezt a meglepetéspróba követte, a bekötött szemű lányoknak tapogatással fel kellett ismerniük az előttük álló személyt. A tehetségpróbát az estélyi ruhák bemutatása követte, gyönyörűek voltak a ruhák, de még szebbek a lányok.
Kobulniczky Melinda és Virginás Árpád fergeteges dalt adott elő, Coşarcă Ştefania és Welmann Norbert sporttánccal szórakoztatta a közönséget.
A rangos csúcstalálkozó nem érhetett véget eredményhirdetés nélkül. Különdíjban részesült Papp Emőke Zsuzsánna és Bálint Andrea Melinda. Miss Oriflame Finna Tímea lett, a Népszerűség Díjat Nagy Müller Andrea kapta. Harmadik lett Bodor Erika Csilla, a második helyen Pop Gabriella végzett. A Miss Madisz 2008 díjat Pascu Júlia nyerte. Gratulálunk mindannyiuknak!
A rendezvényen és a zsűriben jelen voltak Dávid Csaba és Erős Csaba RMDSZ-es politikusok, akik az első három helyezettet pénzjutalomban részesítették.
Az esemény házigazdái Deutch Beatrix és Welmann Norbert voltak.
Szabó Antal
A szászrégeni magyar színjátszásról (12.)
A kulisszák mögött
Kemény János Műkedvelő színjátszók szászrégeni találkozója
Egy esztendő telt el azóta, hogy a Humana Regun Egyesület megszervezte a volt és jelenlegi szászrégeni műkedvelő színjátszók találkozóját. 2008. december 13-án az egyesület és a Népszínház tagjainak egy újabb álma vált valóra. Sikerült megszervezniük, első alkalommal Szászrégenben, a műkedvelő színjátszók találkozóját. A Kemény János nevét viselő rendezvényen jelen volt Nagy Géza, báró Kemény János egyik unokája is, aki a leszármazottak elismerését fejezte ki azért, hogy Szászrégenben továbbra is ápolják a mecénás emlékét.
Résztvevők
Az egynapos rendezvényen hat csoport közel nyolcvan műkedvelő színjátszója vett részt. Az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Színkör A varga és a vargáné című vásári komédiát adta elő. A gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc Társulat kabaréjelenetekkel, a Marosszentgyörgyi Kolping Család színjátszói Rejtő Herkulesbombonjával nevettették meg a közönséget. Az érdi Thália Ördögei színjátszó csoport Molnár Ferenc Liliom című darabjának átdolgozását, Julika történetét adta elő – elmondhatjuk, hogy profi szinten. Nagy tapsot kapott a Szászrégeni Művelődési Ház keretében működő Csim-Bumm gyerek báb- és színjátszó csoport Becsületes tolvaj Marci című zenés mesejátékáért. A helybéli Népszínház Kemény János Társulata a Szabad a vásár című Rejtő-bohózattal lépett fel.
Vélemények
Menyei Ildikó szervező, a Humana Regun Egyesület elnöke: – Számunkra fontos volt ez a találkozó, hiszen a gyergyószentmiklósi MŰSZIT és az erdőszentgyörgyi SZÍNPAD színjátszó fesztiválokhoz hasonlóan Szászrégennek is szüksége volt egy ilyenre. A színpadon elhangzott szavak behatolnak az emberek szívébe, nevetésre vagy sírásra ösztönzik őket. Érzelmeikre hatnak és a szórakozáson kívül hozzájárulnak az emberek neveléséhez, anyanyelvünk ápolásához és magyarságtudatunk formálásához. Régóta tervezgetünk, ma egy régi álmunk valósult meg. A szervezési munka öröm volt, közmunka volt, amit szeretettel végeztünk. Megérdemel a szászrégeni magyar színjátszás múltja és jelene, a közönség egy ilyen rendezvényt, melyet ezentúl minden év decemberében megtartunk.
Bartos Csilla, az érdi csoport vezetője: – Akkor termékeny egy kapcsolat, ha emberek találkoznak emberekkel. Érd és Szászrégen testvérvárosi kapcsolata ilyennek mondható. Nemcsak önkormányzati szinten, hanem iskolák, tánccsoportok, színjátszók között is kialakult ez a lélektől lélekig szálló baráti kapcsolat.
Nagy Géza, báró Kemény János unokája: – Lehet, kevesen tudják, hogy nagyapám harmincötezer hold erdejét – vagyonának mintegy 80%-át – vitte el a színház, a színjátszás támogatása, de megérte. Köszönjük a szászrégenieknek, hogy egy ilyen találkozót szerveztek, és ki tudja, talán eljön az az idő is, amikor a marosvécsi kastély ad otthont hasonló rendezvénynek.
A találkozó közös vacsorával és természetesen bulival folytatódott.
Az első szászrégeni Kemény János Műkedvelő Színjátszók Találkozójának támogatói: a Communitas Alapítvány, Nagy András polgármester, a Humana Regun Egyesület, a római katolikus plébánia, a Szászrégen és Vidéke havilap és a szászrégeni Eugen Nicoară Művelődési Ház. Köszönjük Szabó Erzsébet munkáját.
Köszönjük a résztvevőknek és a szászrégeni közönségnek, hogy jelenlétükkel megtisztelték a találkozót.
Fábián András
Jeles írók a DIO-házban
December 5-én igazi ünneplés volt a szászrégeni DIO-házban. Nem mindennapi eseménynek voltunk tanúi, amely csak ritkán fordul elő a DIO-ház történetében: a LÁTÓ irodalmi folyóirat szerkesztői voltak jelen, mindannyiunk örömére. Ki ne ismerné legalább írásaiból ezeket az illusztris vendégeket, a Látó szerkesztőit, akik az egyetemes irodalom kiváló írói. Jelen volt: Kovács András Ferenc, a Látó verssorozat-szerkesztője, a magyar nyelv művésze, aki 1997-ben járt itt utoljára, Szabó Róbert Csaba, aki bemutatta könyvét. Ő az, aki átvette Gálfalvi György főszerkesztőtől a stafétabotot, illetve 2009 januárjától már ő szerkeszti a lapot. Láng Zsolt prózaíró, Vida Gábor rövidprózaíró voltak azok, akik Böjte Lídiának, a Kemény János Társaság elnökének meghívására gyűltek egybe. Demény Péter Kolozsvárról sajnos nem válaszolt a meghívásra.
Zsoltárokat, majd saját műveikből részleteket olvastak fel és a Dio-ház hallgatósága síri csendben, vagy alkalomadtán hangos kacagással élvezte végig az irodalomból nyújtott ízelítőt, amit a mi íróink adtak elő, amit nekünk írtak, saját népüknek.
Kovács András Ferenc szavaival zárom: „A költészet és az irodalom hitem szerint játék a szavakkal. Ha egy költészet nem képes mosolyra és kedvre hangolni, akkor komoly kételyeim vannak. A zene a maga eszközeivel tisztít. Szeretném, ha a nyelv is ilyen lenne. Szeretet és nyitottság nélkül nem lehet szépirodalmat írni”.
Sárkány Kákonyi Iringó
Mátyás király, az igazságos
Nem mindennapi eseménynek voltunk tanúi az elmúlt esztendő novemberében a szászrégeni T-klub előadótermében, ahol Böjte Lídia magyar szakos tanár szervezésében ünnepeltünk. Ő az, aki figyelt arra, hogy ne múljon el ünneplés nélkül az a jelentős nap: 550 éve lépett trónra Mátyás, a magyarok királya. Böjte Lídia pár kedves szóval üdvözölte a jelenlevőket, köszönetet mondva a mezőpaniti Kádár Márton általános iskola mostani és volt diákjainak, akik nagyszerű előadásokkal örvendeztettek meg bennünket és a tanároknak, akik felkészítették őket: Deák Júliának és Deák Jánosnak.
Antal Levente történelemtanár Mátyás királyról és a reneszánsz kapcsolatáról tartott előadást, többek között arról, hogy uralma alatt a középkori Magyarország virágzásnak indult. Anyja, Szilágyi Erzsébet sokoldalú emberré nevelte. 15 évesen már királlyá választották. Elsődleges feladatként az ország felemelése volt a célja, nem csak a paloták építése. A királyi udvarban a művészek versengése volt jellemző, itt születtek az értékes reneszánsz művek. Mátyás király felfedezte és segítette az alkotót. Az udvari pletykák szerint megmérgezték.
Amikor a nyolctagú tánccsoport reneszánsz korabeli udvari ruhában, kecsesen, régimódi, elegáns mozdulatokkal táncolt, igazán ott éreztük magunkat Mátyás király udvarában. A táncosok után Baki Tünde, a 2-es számú óvoda nagycsoportosa lépett színre és szépen, értelmesen, helyes kiejtéssel – mindez Egyed Éva óvónő érdeme
–, mint egy tehetséges kis színésznő, mondta el a Mátyás király napja című hosszú mesét, amit jól megérdemelt vastapssal jutalmazott a közönség. Egy mezőpaniti tanulólány Időjóslás címmel mondákat olvasott fel, és ekkor végre megjelent a színpadon a maga „valóságában”, piros palástban, aranykoronával a fején – Mátyás király. A Mátyás szőlőt kapáltat című humoros előadásban hangzott el: „Éljen Mátyás, éljen az igazság!”.
Ezt követően a mezőpaniti egyház Szela zenekarának előadásában gyönyörködhettünk. Elgondolkodtató a zenéjük. Virágénekeket és zsoltárokat adtak elő. A kilenctagú együttes profi szinten muzsikált, ami természetes, hiszen vannak közöttük zeneakadémiát végzettek is.
Öröm volt ezt a szép megemlékezést végighallgatni, nézni. Köszönet a szervezőknek. Böjte Lídia, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke Deák Júlia tanárnőnek virágcsokrot nyújtott át, aki ekképpen köszönte meg: – Egy pedagógus életében az a legszebb érzés, amikor több év után bemutathatják azt, amiért dolgoztak. Köszönjük, hogy jelenlegi és volt diákokkal itt lehettünk Szászrégenben.
Sárkány Kákonyi Iringó
Ne menjen feledésbe!
A következőkben O. Nagy Gábor Mi fán terem? című könyvének segítségével néhány olyan szólásunk kialakulásának történetét és jelentését szeretném megvilágítani, amelyek valamilyen módon az őszhöz vagy a télhez kapcsolódnak – a szólásban előforduló szó vagy a szólás jelentése révén.
Kövér, mint a Márton-lúdja – Márton-lúdnak a november 11-én, Márton napján fogyasztott hízott libát nevezik. Régebben elterjedt szokás volt ezen a napon libát vágni. November 11-e a régi kalendáriumban „jeles nap” volt: ezt tekintették a téli évnegyed kezdő napjának. A Márton-napi lúdhoz különféle babonás szokások is kapcsolódtak. Azt tartották például, hogy ha a sült Márton-lúd mellcsontja fehér, akkor nagy hideg következik. A Márton-lúdhoz a régiek tudatában a kövérség és talán a teljes kifejlettség, érettség érzete kapcsolódott. Ezzel a képzettel magyarázható a Kövér, mint a Márton-lúdja szólásunk jelentése is.
Jön még a kutyára dér – Érezzük, hogy valami baj, különleges kellemetlenség vár arra az emberre, akit ezzel a szólással fenyegetünk meg. Régebben nem a mai formájában használták ezt a szólást, hanem így mondták: Lesz még a békára dér. A XVI–XVII. századig gyakran azt az átvitt értelmű kifejezést használták, hogy: Nehéz a dér a békának. Ezzel azt fejezték ki, hogy valakinek gyengék a képességei, valaki nem tud elviselni valamit. Tehát „nehéz a békának a dér, mert gyenge a bőre, és el nem szenvedheti.” A szólás régebbi formájában előforduló „béka” szót a XX. század közepe táján felváltotta a „kutya” szó. Így alakult ki a mai „jön még a kutyára dér” szólás. Ez nemcsak azt jelentette, hogy „megállj, fordul még a szerencse, kerülsz te még bajba”, hanem kifejezte azt a megvetést, amelyet a „kutya” más kapcsolatokban jelent, ha személyre vonatkoztatjuk – pl. egyik kutya, másik eb.
Rossz fát tesz a tűzre – Ez a szólás ma átvitt értelemben azt jelenti, hogy valaki valamilyen csínyt, helytelenséget követ el, s aztán viseli a következményeit. Azért kapta a mai jelentést, mert a rossz, nedves fa nem ég jól, hanem csak kellemetlenül füstöl. Szólásunknak akkor kellett átvitt értelmű, állandósult
kifejezéssé válnia, amikor még általános volt a nyílt tűzhelyek, illetve az olyan kemencék használata, amelyeknek a füstje nem a kéményen keresztül távozott a házból, hiszen a régi parasztházakban nem volt kémény. A füst csak az ajtón, ablakon, ha nem volt padlás, a tetőnyíláson vagy lyukakon távozott. Ilyen tüzelés mellett rendkívül fontos volt, hogy jól égő fát használjanak. Ha valaki gondatlanságból rosszul égő fát tett a tűzre, az nagy kellemetlenséget okozott a házban lévőknek.
(Folytatjuk)
Vormair Bálint Judit
Átmeneti szokások (2.)
A szászok esküvői szokásai (3.)
Az esküvőt legtöbbször szüret vagy Újév után ünnepelték. Nyolc napig tartott, pénteki nappal kezdődően, amikor a szülők a meghívólapokat állították össze. Ezt követte a különféle készülődések sora, takarítás, barátok és ismerősök értesítése, de főleg a vőfély, az úgynevezett „Hiescher” kiválasztása.
A vőfély, az akkori elvek szerint, idősebb kellett legyen, a koszorúslányok esetében ellenben nem voltak kikötések. Általában két koszorúslányt fogadtak meg, akik a hétfői napon a vőféllyel együtt a meghívókat hordták ki. Kedden már megérkeztek az első meghívottak, az udvaron a lány szülei fogadták és étellel-itallal kínálták.
Az esküvői mulatás már az esküvő napja előtt megkezdődött, mint említettem az előbbiekben, az esküvői szertartás szerdára esett, amikor már a zenészek is megjelentek, három napra, szerdától péntek estéig.
És elérkezett a várva várt nap, a szerda.
Szerda délelőtt 11 óra körül a vőlegény szüleivel együtt érkezik a lány kapuja elé, ahol elbúcsúztatja a menyasszonyát szüleitől. Nehéz pillanatok ezek mindenkinek, mind a lány szülei, mind a menyasszony számára. A legismertebb búcsúztatódalaik, melyek ez alkalommal elhangzottak, a „Tut man ins Leben kaum den ersten Schritt“ és az „Es verliebte sich ein Jüngling”.
Ezt követően a városon felvonulva a templomhoz mennek, először a vőlegény családjával és barátaival lép a templomba, ezt követően a lány a szüleivel és barátaival együtt.
A szertartás után hazavonulnak, ahol terített asztallal, étellel és itallal várják őket.
Miután mindenki helyet foglal, következik az ajándékozás, akár manapság, akkoriban sem hiányzott ez a nagyon fontos momentum.
Ezt követi a menyasszonyi tánc és az ebéd.
Az ebédre mindenki saját maga vitte otthonról a kanalát és villáját, abban az esetben, ha valaki elfelejtett vinni, kölcsönöznie kellett szomszédjától. Az asztalban rang és kor szerint ültek. Az el nem fogyasztott ételt hazavihették és másnap elfogyasztották.
És eljött a döntő nap, csütörtök, amikor a menyasszony felteszi kendőjét – mindannyian tudjuk, hogy mit jelentett ez a menyasszony számára: átlép egy újabb státusba, elnyeri a „Frau” nevet, búcsút vesz lánykorától és mindentől, ami a múltban volt.
Egy újabb létforma főszereplője lesz, egy új világ, felelősség és család vár rá.
A szász esküvők vidáman zajlottak le, a vőlegény családja meleg szívvel fogadta a kiválasztott menyasszonyt és máris gyerekekre vágytak.
(Folytatjuk)
Csupán Melinda
Szászrégen – Reghin – Sächsisch-Regen (7.)
A város arculata
A hajdani Szászrégen arculata hasonló volt a többi középkori erdélyi városéhoz. Utcái keskenyek, kanyargósak, csatornázatlanok, kövezetlenek, melegben porosak, esőben sárosak voltak. Eleinte a házakat fából és vályogból építették, szalmával és zsindellyel fedték be. Később – a többszöri tűzvész miatt – kő- és téglaházakat építettek és ezeket bádoggal vagy cseréppel fedték be. Az 1848-as tűzvész után a város – főként a főtere – új arculatot nyert. A XX. század második felében, az 1950-es évek elején felszedték a főteret borító macskakövet, parkot és aszfaltos utakat létesítettek. A parkot beültették díszfákkal, cserjékkel, virágokkal, sétányokkal, padokkal látták el, a gyermekek részére játszótereket létesítettek. Főtere és utcái állandóan szépültek. Leaszfaltozták a város főbb útjait, valamint azokat, amelyek összekötik az ipari negyedet a város központjával. Gondot fordítottak a város közművesítésére, infrastruktúrájának bővítésére. Az utcák közvilágításának, ivóvíz- és csatornahálózatának, járdáinak és úthálózatának korszerűsítése az utóbbi években Nagy András polgármester, Sorin Pui, majd Ionel Rînja alpolgármesterek mandátuma idején olyan lendülettel folytatódott, amely a város és polgárai javára vált.
(Folytatjuk)
Bíró Donát
Boldog esküvő
Kivételes örömünnep volt számunkra ez a nap. Régi barátaink, a Bözödi család kisebbik lányának esküvőjén vehettünk részt, aki megtalálta igazi párját, akivel leéli majd az életét. A színes virágokkal feldíszített ház udvarán vártuk a menyasszonyt és a vőlegényt, de természetesen nem csak mi, hanem hetedhét országból mindenki, aki számít, a rokonok, a barátok és ismerősök. A szép menyasszony még a fodrásznál van, hiszen neki kell ma a legszebbnek lennie. Várakozásunkat nemsokára siker koronázza, mert amikor végre ragyogó arccal, boldog mosollyal belibeg gyönyörű, földig érő, hófehér menyasszonyi ruhájában, mindenki kellemes érzéssel néz rá és kedves vőlegényére. Ők azok, akik a távoli Németországban találkoztak, megtalálták egymást, és többet nem tudtak, nem tudnak egymás nélkül élni. Boldogok a szülők, nagyszülők és mi, barátok is.
Az esküvői szertartás a radnótfáji református templomban folytatódott, ahol két nyelven, magyarul és németül hallgattuk az igét. De imát mondott a tiszteletes román nyelven is. A vendéglőben majdnem reggelig roptuk a táncot, és amikor elbúcsúztunk a gyönyörű pártól, ajándékot kaptunk, egy fénykép kíséretében, amin a kék szemű boldog pár mosolyog ránk, a következő búcsúszavakkal: KÖSZÖNJÜK! MULŢUMIM! DANKE SCHÖN!
Igen, három nyelven, mert így van ez jól, ez a természetes.
Sárkány Kákonyi Iringó
Regélők
Kívánságkosár, Duna TV, Kanada, Svédország… ez csak egypár helyszín, ahol a Regélőkkel találkozni lehetett. Büszkék vagyunk, hogy a csapat két tagja szászrégeni. Napról napra többet lehet hallani róluk. Kik ők és milyen zenét játszanak? – tehetjük fel a kérdést. De kérdezzük meg őket.
Gy: – Hogyan ismertétek meg egymást? Megalakulásotokról mit tudtok mondani?
R: – Azt hiszem, talán erre a kérdésre a legkönnyebb válaszolni, hisz az ismerkedés a távoli múltra tekint vissza. Én – Berekméri Huba – Gyuszikával már a líceumi éveink alatt megismerkedtem, és tőle halottam, hogy Budapesten létezik egy iskola, ami énekes-gitáros előadóművészeket képez, a Krónikásének Zeneiskola. Már akkor eldöntöttem, ott szeretnék tanulni. Itt ismerkedtünk meg a jelenlegi csapat többi tagjával, Szép Ibolyával és Kurkó Józseffel. Igaz, el kellett teljen 4 év ahhoz, hogy megalakuljon a Regélők, de hála Istennek, Józsika, Ibolya meg Gyuszika ezt jól kitalálták, láttak benne fantáziát, és most már mindannyian tudjuk: nem a véletlen műve volt. Érdemes továbbadni azt, amit „krónikáséveink” alatt megtanultunk, a népdalokat, megzenésített verseket, históriás énekeket.
Gy: – Miért épp Regélők? Talán a játszott zene műfaja miatt? És milyen ez a műfaj?
R: – Nos, a Regélők név Kurkó Józsefnek jutott eszébe spontán, egy szempillantás alatt. Igazából ez a név valahol ugyanazt „képviseli”, mint amit mi. Úgymond elregéljük a közönségnek azokat a dalokat, amelyek épp az 1848-as forradalomról szólnak, vagy 56-ról, Mátyás királyunkról… vagy éppen karácsonyról.
Gy: – Hol és milyen alkalmakkor szoktatok fellépni?
R: – Fellépéseink során, tekintettel arra, hogy a „tarsolyunkban” sok mindent tartogatunk, szinte mindenhol előfordulunk, például állami ünnepek alkalmával, anyák napján, iskolaünnepélyeken, szoboravatáson, könyvbemutatókon, költőink évfordulóin stb. És természetesen ahova éppen meghívnak. Volt szerencsénk már átrepülni egy másik kontinensre is (Kanada), ahol másfél hónapot töltöttünk. Itt átlag napi 2-3 koncertet adtunk. Ezenkívül voltunk Szerbiában, Felvidéken, Svédországban… és persze szülőhazánkban, a jó öreg Erdélyországban.
Gy: – Az általatok játszott zenére hol „receptívebbek” az emberek, itthon vagy külföldön?
R: – Erre a kérdésre nagyon egyértelmű a válasz, mert az a közönség, amely a leginkább értékeli azt, amit csinálunk, amelynek a szemében mindig ott van egy könnycsepp, az nem más, mint az erdélyi közönség. Ezért szeretünk hazajárni, és az itteni közönségnek énekelni. Persze, a leszakadt területeken élő magyar ajkú emberek is elérzékenyülnek, ha mondjuk a Piros szív-et eljátsszuk.
Gy: – Terveitek között szerepel egy lemez kiadása. Hogy álltok vele, mikorra lesz piacon?
R: – A lemezkiadást régóta tervezzük, csak pénzhiány miatt még nem sikerült megvalósítani, de szerencsére úgy alakult, hogy amikor októberben, Sólyom László köztársasági elnök díszbeszéde után felléptünk, odajött egy úriember, aki (miután elmondtuk, hogy még nincs lemezünk) elvállalta, hogy az első lemezünk kiadását finanszírozza, úgyhogy nagyon örülünk, és remélhetőleg nemsokára (2009) bevonulunk egy stúdióba és felvesszük az első Regélők-nagylemezt.
Gy: – Olvastam valahol, hogy előadásaitok tematikája a „gyökerekhez” nyúlik vissza. Pontosítanátok?
R: – Ez csupán annyit jelent, hogy mindamellett, hogy megzenésített verseket játszunk, amit mondjuk 2008-ban zenésítettünk meg, vagy éppen egy zenésztársunk zenésített meg, nos emellett históriás énekek is elhangzanak itt-ott, és ezek az énekek, krónikák Mátyás korára (vagy még korábbi időszakra) nyúlnak vissza.
Gy: – Mik a terveitek a jövőre nézve? Talán egy szászrégeni koncert?…
R: – Hát tervezni ugye mindenki tervez (Isten végez). Mi is így vagyunk ezzel, bár egyelőre a lemezfelvétellel foglalkozunk. Persze, közben szívesen megyünk fellépni, ahova csak hívnak, és ha valamelyik ünnepünk alkalmával a sors úgy hozza, hogy Szászrégen is meghív bennünket, akkor természetesen örömmel tesszük a „dolgunkat”, visszük tovább a lángot, hisz „… mára megfogyatkoztak a mesemondók, megkoptak maguk a mesék is… néha-néha… egy-egy mesét mondok, szorítva múltunk, meg jövőnk kezét is!”
Gyerkó
Akikre büszkék vagyunk!
Regélők
Kanada, Szerbia, Felvidék, Svédország és természetesen Erdély – néhány hely, ahol Berekméri Huba, Szabó Gyuszi, Szép Ibolya és Kurkó József megfordult. Mindannyian a Budapesti Krónikásének Zeneiskola végzettjei. A Regélők két tagja, Huba és Gyuszi szászrégeniek.
– Ha Szászrégen is meghív bennünket, akkor örömmel tesszük a „dolgunkat” – vallja a csoport minden tagja.
(Bővebben a 19. oldalon olvashatnak róluk Gyerkó Zsolt Zsombor riportjában.)
Bruhaha
Székely paraszt bácsi megkapja élete első golffelszerelését, és elhatározza, hogy ki is próbálja.
– Még sose golfoztam – mondja az edzőnek. – Mit kell csinálnom?
– A labdát úgy kell megütnie, hogy a felé a zászló felé menjen.
Az öreg felméri a távolságot, majd nagyot üt a labdába. Az végigrepül a pálya felett és a lyuk előtt két centivel ér földet.
– És most mit kell csinálnom?
– Bele kell ütni a labdát a lyukba – mondja az elképedt edző.
– Hát ezt előbb is mondhatta volna!
*
A lakásavatón a háziasszony elhűlve olvassa az egyik csokron a feliratot: Nyugodjék békében!
Másnap reklamálva felhívja a virágbolti eladót, aki nyugtatni próbálja:
– Elnézést kérünk a hiba miatt, elcseréltük a csokrokat. De képzelje magát a másik fél helyébe, aki a temetésen ezt olvassa: Gratulálunk az új otthonodhoz!
*
Öreg székelytől kérdezi az unokája:
– Öregapám, látott már antennát?
– Hát láttam is, meg ettem is.
– De hát az fémből van.
– Akkor csak láttam.
*
Szőke nő az orvosnál:
– Doktor úr, ettem egy dobozból, amire rá volt írva, hogy MÉRGEZŐ. Most meg fogok halni?
– Persze, hiszen attól mindenki meghal!
– Mindenki?! Úristen, mit tettem…?
*
Férj a feleségéhez:
– Ma is járt itt az anyósom?
– Igen, drágám, miből gondoltad?
– Le van köpve a fényképem.
*
A nyári szünetben Móricka felmegy játszani Pistikéhez azok 10. emeleti lakásába. Délután hazajönnek Pistike szülei és kérdezik a gyereküket:
– Pistike, mit csináltatok Mórickával?
– Versenyeztünk, hogy melyikünk mer messzebbre kihajolni az ablakomból.
– És hol van Móricka?
– Ő nyert.
Összeállította: Fábián Gizella
Sub-Menu: